A Sunflower, s.r.o. cég fő profilja a mezőgazdasági növénytermesztés előfinanszírozása, és az ezekkel a növényekkel történő kereskedés a szlovákiai és az európai piacon.
A napraforgó Észak-Amerika nyugati részéről származik. Európában először dísznövényként honosodott meg az 1550-es években. Az olajtartalmának kivonásának szabadalmát 1716-ban fogadták el, de e célból való termesztése csak az 1800-as években kezdődött el. Ma a napraforgó az egyik legfontosabb szántóföldi növényünk. Jelentőségét az emberi táplálkozáshoz nélkülözhetetlen olajtartalma adja.
Jelentős a D- és E-vitamin tartalma. Az olaj legnagyobb része a magbélben található. A magbél olajtartalma 65-70 %, nyersfehérje tartalma 20-25%. Fehérjetartalmának nagy része vízben és híg sóoldatban oldódik. Az olajipari melléktermékként keletkező extrahált napraforgódara értékes fehérjetakarmány. Az alacsonyabb olajtartalmú napraforgó kaszat madáreleségként hasznosítható.
A napraforgó hazánkban a legnagyobb területen termesztett olajnövénye. Víz és tápanyagigényes kultúra, 1 tonna kaszatterméshez (és a hozzátartozó melléktermékhez) a növény a következő tápelem mennyiségeket használja fel:
Nitrogén: 41 kg/t
Foszfor:30 kg/t
Kálium:70 kg/t
Kalcium: 24 kg/t
Magnézium: 12 kg/t
Kén: 10 kg/ha
A mikroelemek közül különösen érzékeny a bór hiányára!
Hazánkban a kukorica a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény.
Legnagyobb arányban, közel 90%-ban takarmányozásra használjuk fel. Az ipari feldolgozás mintegy 7%-ot tesz ki, ezen belül a keményítő, az invertcukor és alkohol előállítás jelentős – ez utóbbiak részaránya folyamatosan nő.
A kukorica a jó mészállapotú talajokat kedveli, de a gyakorlatban savanyú talajokon is eredményesen termesztik. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszeznek, mert a friss meszezésre igen jól, jelentős terméstöbblettel reagál. Ebben az esetben a Zn pótlásra feltétlenül figyelni kell. Jelentős a vízigénye, és a jelenlegi, nagy termőképességű fajták esetén a legtöbb évjáratban ez korlátozza a terméslehetőségeket.
A kukorica tápanyagigénye termőhely függvényében, közepes szintű talajellátottságot feltételezve:
Nitrogén: 20-28 kg hatóanyag/tonna termés
Foszfor: 11-22 kg hatóanyag/tonna termés
Kálium:18-26 kg hatóanyag/tonna termés
A mikroelemek közül a cink hiányára érzékeny, a növény fejlődésében visszamarad, romlik a N beépülés, a leveken fehér sávozottság figyelhető meg. A cink ma terméskorlátozó tényezővé válhat, érdemes a pótlásra gondot fordítani. A közismert P – Zn antagonizmusból fakadóan foszfortöbblet esetén különösen meszes talajokon relatív Zn, hiánnyal kell számolni, ami jelentős termésveszteséget eredményezhet.
A búzát több mint 6000 éve termesztjük.
Az őszi búza termését több a növénytermesztésre ható tényező befolyásolja. Nagyon fontos hangsúlyozni és kiemelni ezek közül a szakszerű, harmonikus tápanyag-utánpótlást, melyre sok helyen még mindig nem jut elég figyelem és szakszerűség. Sok esetben tapasztalható a megszokásból való műtrágyázás, a sokéves megszokott műtrágya mennyiségek és összetételek kijuttatása.
Az őszi búza tápanyagigénye 1 tonna szemtermés és a hozzá tartozó szalma előállításához:
Nitrogén: 27 kg/t
Foszfor:11 kg/t
Kálium:18 kg/t
Kalcium: 6 kg/t
Magnézium: 2 kg/t
A mikroelemek közül különösen érzékeny a réz és mangán hiányára!
Az utóbbi 10 évben egyre gyakrabban fordul elő kénhiány, melynek megszüntetésére folyékony vagy szilárd NS műtrágyák és kéntartalmú lombtrágyák alkalmasak.
A tavaszi árpát elsősorban sörárpaként termesztik és maláta készítéshez használják fel, de hasznosítása szerint lehet takarmány árpaként is termeszteni.
Az őszi árpa vetésterülete a világon 50-60 millió hektár. Hazánkban elsősorban takarmányozási célra használják, de a világ számos országában kenyérgabonaként is. A világon a negyedik legfontosabb gabonaféle.
Söripari követelmény az alacsony (11,5%) fehérjetartalom. Ezért kifejezetten fontos, hogy a sörárpa a tenyészidőszak kezdetén jusson a nitrogénhez, mert a bokrosodási fázis után már a termésnövelő hatása helyett a fehérjetartalom növekedését váltja ki!
A tervezett termésre számított foszfor- és káliumműtrágyákat az őszi talajmunkák során, alaptrágyaként javasolt bedolgozni.
A nitrogén műtrágyát vetést megelőzően kell tavaszi alapműtrágyaként vetés előtt a talajba dolgozni, fejtrágyázása nem javasolható csak tavaszi takarmányárpa termesztése esetén, aminek kifejezett termésnövelő hatása lesz.
A tavaszi sörárpa tápanyagigénye 1 tonna szemtermés és a hozzátartozó melléktermés előállításához:
Nitrogén: 20 kg/t
Foszfor: 9 kg/t
Kálium: 21 kg/t
Kalcium: 8 kg/t
Magnézium: 2 kg/t
A termés fehérjetartalmának az értékesíthetőség szempontjából döntő szerepe van, ezért kiemelten fontos a talajvizsgálati eredményekre alapozott szaktanácsadás és csak a szaktanácsolt mennyiségű nitrogén hatóanyag kijuttatása!
A repce termőterülete világviszonylatban nagyobb, mint a napraforgóé.
A repce sokoldalú felhasználási köréböl az étolaj, a margarin és a biodízel a legjelentősebb. Az őszi káposztarepce apró magvú, nyár végi, kora őszi vetésű olajnövényünk, amely csak jól megtervezett, szakszerű tápanyag-visszapótlással termeszthető sikeresen.
Az egyenletes magágy mellett az egyenletes tápanyagellátás is nagyon fontos. A repce esetében egy elem se kerülhető meg. Periodikus trágyázást ne alkalmazzunk, mivel a repce a makro (N, P, K, Ca,Mg, S) és mikro (B) tápelemekre egyaránt igényes.
1 tonna repcemag + melléktermék előállításához a következő tápelem-mennyiségekre van szüksége:
Nitrogén: 55 kg/t
Foszfor: 35 kg/t
Kálium: 43 kg/t
Kalcium: 45 kg/t
Magnézium: 17 kg/t
Kén: 8 kg/t
A mikroelemek közül különösen érzékeny a bór hiányára (0,6-1 kg/t).
A repcénél már az ősz folyamán gondoskodnunk kell a foszfor és a kálium, valamint a nitrogén egy részének utánpótlásáról. A nitrogén a korai növekedéshez, a fehérjék szintéziséhez, később a nagy vegetatív tömeg- és termésképzéshez szükséges. A foszfor számos sejtépítő vegyületben van jelen, alapeleme az energia-háztartásnak, segíti az intenzív gyökérképződést, később meghatározó a termésképzésben. A kálium nagymértékben javítja a repce stressz- és fagytűrő képességét, a sejtfalak alkotóeleme, ezért javítja a szárszilárdságot.
A repce kénigényes növény! A kén fontos szerepet játszik a zsírsavak szintézisében, ezáltal növeli a termés olajtartalmát. A repce a vegetáció során a talajból mintegy 40-70 kg/ha ként vonhat ki, ezért már az ősz folyamán kezdjük meg pótlását.